" A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet...

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé; a nő, mint egy puha melegség, száll a végső, puha, meleg fészekbe."

Weöres Sándor: A teljesség felé (Nő és férfi)

Régóta ez az egyik kedvenc idézetem Weöres Sándortól, kamaszkorom óta érzem úgy, hogy minden szava igaz. Azóta tapasztalom milyen nehéz is engedni, hogy a bennünk rejlő "éltető-erő" csak úgy szabadon áramoljon, és betöltse egész lényünket és környezetünket. Talán óvatosabbak lettünk, talán bizalmatlanabbak, bizonytalanabbak. Hiszem, hogy minden nőben benne él ez a melegség, puhaság, oldott lebegés.